Uniós autóeladások – számokban

Sajnos az előzőekhez képest semmilyen pozitívumról nem számolhatunk be a blog olvasóinak. Az új autók eladása körüli problémák nem hogy csökkennének vagy megoldódnának, hanem egyre rosszabb a helyzet.

Egy jelentés szerint az Európai Unió tagállamaiban a válság előtti utolsó, „békebeli” tavaszhoz képest nagyon komoly visszaesés mutatkozik az eladott új autók számában.

Persze, megkérdezheti az olvasó, hogy na és? Miért érdekes az, hogy mennyi új autót (vagy akár használtat) adnak el, mennyi autóhitel kerül folyósításra? Kit érdekel ez az autógyártókon, néhány meg nem nevezhető autószalon-tulajdonoson kívül? Nos, valójában mindenkit: ha ugyanis az autóeladások rosszul állnak, az egyszerre tünet és ok.

A kettőt persze nem szabad összekeverni. Az olasz, francia és német kormány (három nagy autógyártó ország, ahol több mint tízféle autómárkát gyártanak) nem véletlenül határozott úgy, hogy roncsprémiumot ad: a régi, lepattant járművek eltűnnek az utakról, kisebb lesz a légszennyezettség, az autógyárak gyártási kapacitását jobban kihasználják, munkahelyek maradnak meg, nem áll le az innováció és a fejlesztés. Az autóipar olyan hatalmas iparág, amelynek a helyzete a világon milliók életére van hatással közvetetten és közvetlenül az olajipartól a falusi autóalkatrész-bolt tulajdonosáig.

Visszatérve tehát a számokhoz. Mindig az évek azonos időszakát érdemes összevetni, hiszen az autóeladások száma éven belül is igen hullámzó teljesítményt mutat. 2009 elején már érezhető volt a válság, de inkább csak az év további részében bontakozott ki. Ezzel együtt a 2008-as adatokhoz érdemes visszanyúlni. Folyamatos növekedést várni merő ostobaság, sehol sincs folyamatos növekedés, ez olyan, mintha valaki azt kérné számon egy egyszerű állampolgártól, hogy miért nincs egyre több autója, háza stb. Ha egyszer megvettük, akkor az elég – egy ház egy életre, egy autó is évekre.

Viszont a statisztikák nem arról árulkodnak, hogy nagyjából ugyanannyi autó fogyna, tehát ahogyan „elhasználódik” a kocsi, úgy jön helyette az új (vagy esetleg újabb, de használt). Most a helyzet az, hogy a két évvel ezelőttihez képest az Európai Unió területén 22%-kal kevesebb új autót adnak el a kereskedők. A roncsprémium segített a németeken, amíg volt. Azonban tavaly megszűnt, tehát immár megint csak az új autó valódi árát kellene kifizetni, ez pedig már nem ízlik a teutonoknak: az autóeladások a két évvel ezelőttinek 66%-ra estek vissza. A franciák és az olaszok, valamint a spanyolok is tudtak egy kicsit bővülni, ez kizárólag annak köszönhető, hogy az első két országban roncsprémiumrendszer van, sőt, előbbien 5000 eurót engednek el az autó árából. Valljuk meg, ha nálunk is elengednének 1,3 millió forintot a kocsik árából, akkor bizonyára fellendülne itthon is a piac.

Ha már a visszaesés mértékénél tartunk, ne felejtsük el megemlíteni a sereghajtókat – hogy magyar vonatkozása is legyen a hírnek. Sajnos nem lehet olyan területen vizsgálódni manapság, ahol ne lennénk az EU sereghajtói közt. Ez itt is így van. Romániában több mint 60%-kal kevesebb autót vettek az év első hónapjaiban, mint két éve, de nálunk sem sokkal jobb a helyzet: 58%-os a visszaesés. Nincs pénz, nincs roncsprémium, az állam és a polgárai is szegények. Így megyünk neki a válságból kivezető útnak, és indulunk a versenyben, amely az év végére feltámadó piacok újraelosztásáért indul. Szép kilátásaink vannak már megint.